Nehéz, de nem lehetetlen a parlagfű elleni védekezés
A parlagfű esetében a gyom teljes kiirtására kell törekedni, ezért sokkal több anyagi erőforrást, nagyobb szakmai tudást és odafigyelést igényel, mint a gyomnövények általában – hívta fel a figyelmet a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara.

Nehéz, de nem lehetetlen a parlagfű elleni védekezés

A parlagfű elleni védekezés Magyarországon kiemelt jelentőségű, szigorú törvényi szabályozás alatt áll. E szigorú szabályozás oka abban rejlik, hogy a parlagfű nemcsak a mezőgazdasági, nemzetgazdasági kártétele miatt kiemelt fontosságú, hanem azért is, mert, a társadalom közel 20%-nál egészségügyi problémát, allergiát okoz.

A védekezés nehézsége épp e szabályozás szigorúságából adódik mivel nem elég a növény gyérítése vagy a gazdasági kártételi szint közelében tartása, illetve megtűrése azokon a területeken ahol gazdasági kárt nem okoz, hanem mindenütt a teljes elpusztítására kell törekedni. Ezért a parlagfű tökéletes kiirtása sokkal több anyagi erőforrást, nagyobb szakmai tudást és odafigyelést igényel mint a gyomnövények általában.

A mezőgazdasági területeken, illetve kultúrákban sokkal összetettebb a parlagfű elleni védekezés, mint más nem művelt területeken. A jelentősebb szántóföldi kultúrák közül a napraforgó az egyik legproblematikusabb ezen a téren. A napraforgó gyomirtási technológiája az utóbbi években sokat fejlődött az imazamox, illetve a tribenuron-metil rezisztens fajták megjelenésével. A parlagfű elleni teljes körű védelmet azonban ezen technológiák sem képesek önmagukban biztosítani, erős fertőzöttség esetén szükséges a fluorkloridon hatóanyaggal végzett preemegens kezelés, majd ezt követően az előbb említett hatóanyagokkal a rásegítő állománykezelés. Ez a technológia kielégítő hatékonyságot biztosít az átlagos években. Sajnos ez a technológia nem olcsó, épp ezért a gyenge termőképességű, parlagfűvel erősen fertőzött – zömében homokos területeken – csak részben használják, vagy épp valamilyen olcsóbb hatóanyaggal próbálják helyettesíteni.

A kukoricában a parlagfű elleni hatékony védekezéshez több hatóanyag is rendelkezésre áll, ezért a védekezés jó hatékonysággal végezhető. Az őszi és tavaszi kalászosokban is több hatóanyag is rendelkezésre áll a hatékony védekezéshez, de ebben az esetben a tavaszi gyomirtást követően kelt növények betakarítás utáni megjelenése okoz problémát a tarlón. A virágzó, parlagfüves tarló jelensége a betakarítógépek vágási magasságából adódik, mivel a parlagfüvet a kombájn a nyugvó hajtásrügyek felett vágja el, ennek hatására oldalhajtások képződnek, melyek a tenyészidőszak ezen szakaszában azonnal virágot hoznak. Ez nem fordulhat elő, ha a tarlóhántást időben elvégzik, adott esetben meg is ismétlik.

Gyümölcsösökben is általános probléma a parlagfű és a kanadai betyárkóró tömeges megjelenése. A védekezés itt jellemzően a totális gyomirtó szerek és a mechanikai művelés kombinációján alapul. A védekezéseket az érés közeledtével (mind a kémiait és a mechanikait) elhagyják, vagy a mechanikait épp betakarítás előtt még elvégzik. Sokszor ebben az időszakban erősödnek meg a túlélő példányok és faméretűvé nőnek. A kiskultúrák engedélyezett növényvédő szer listája még mindig szűkös annak ellenére, hogy a NÉBIH komoly erőfeszítéséket tesz az engedélyezés terén. A parlagfű elleni védekezés gerince itt továbbra is a mechanikai, „kézi” munkán alapul.

A külvárosi kertek, zárt kertek, bolygatott hobbi ingatlanok az igazán problémásak, mivel kellően közel vannak a városokhoz, a tulajdonosaik csak időszakosan lakják, művelik, épp ezért ideális a parlagfű számára. Itt a legnagyobb probléma az, hogy a legtöbb esetben sem folyamatos a gyomlálás.

A ruderális, nem mezőgazdasági területeken a parlagfű elleni védekezés továbbra is a mechanikai védekezésen, többnyire kaszáláson alapul. Egyes területeken a kémiai gyomirtás is elterjedt, hatékony. A kaszálásos technológia, amennyiben rendszeresen végzik, hosszútávon jó eredménnyel működik. A kaszálások során a parlagfű visszaszorulásával a tarackos füvek átveszik az életteret és kiszorítják a parlagfüvet, ebből következően csak olyan helyen van értelme, ahol a fűfélék megtelepedhetnek. A kaszálás hatékonyságát gyakran az rontja el, hogy túl korán, vagy túl későn végzik el, vagy sokszor csak egy július elsejei művelet az egész.

Összességében a védekezési módokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a védekezés sikerét illetve sikertelenségét az anyagi, emberi erőforrások időbeni, folyamatos rendelkezésre állása vagy éppen a hiánya határozza meg. A leggyakoribb probléma az, hogy az útszéleken július közepén, végén megállnak a kaszálások, illetve a gyümölcsösökben a betakarítást követően elmaradnak a védekezések. A szántóföldön a kalászosok betakarítását követően gyakran megkésnek a tarlóhántással, illetve kisparcellák estében legtöbbször el sem végzik.

2017. 07. 27. / Forrás: Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara

© 2008 Tégy a parlagfű ellen!
Impresszum Kapcsolat Adatvédelem
Created by: PRAE.HU Kft.