„A parlagfű visszaszorítása elsősorban szervezési kérdés”
A Nemzetközi Parlagfű Társaság kezdeményezésére a Magyar Növényvédelmi Társaság és az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága 2012. június 23-án rendezi meg a Nemzeti Parlagfű Napot. A jelenlegi parlagfű-helyzetről és a pollenkoncentráció csökkentésének lehetőségeiről a két társaság elnökével, dr. Kőmíves Tamás akadémikussal beszélgettünk.

„A parlagfű visszaszorítása elsősorban szervezési kérdés”

Négy évvel ezelőtt az ön kezdeményezésére szervezték meg az első nemzetközi parlagfű-konferenciát Budapesten. Mi indította arra, hogy összehozza ezt a tanácskozást?

Az a tény, hogy Európa-szerte egyre jobban terjed a parlagfű: különösen Észak-Olaszországban, Franciaország déli-délkeleti részén, és az egész Kárpát-medencében. Külföldi kollégáimmal tanácskozva arra jutottunk, hogy a probléma megoldásához közelebb visz, ha nemzetközi szintre emeljük a kérdést, ezért 2009-ben, a Magyar Tudományos Akadémián megtartott első sikeres konferenciát követően létrehoztuk a Nemzetközi Parlagfű Társaságot. Tagságunk folyamatosan bővül, idén tartottuk a második konferenciát tizenkét ország részvételével a franciaországi Lyonban.

Milyen tendenciákat figyeltek meg az elmúlt években?

A parlagfű termőterülete és a növényállomány sűrűsége is növekszik Európában: ahol megtelepedett, egyre nagyobb egyedszámban szaporodik. A kontinens egyes részein rendkívül elhatalmasodott a parlagfű-probléma. Igazán komoly állami programok eddig Ausztriában, Németországban és Svájcban indultak, de ezekben az országokban is csak fékezni tudják a parlagfű terjedését, megállítani, visszaszorítani még nem. Svájcban talán jobb a helyzet, az elmúlt két évben nem nőtt a parlagfű pollenek koncentrációja – ez azonban időjárási okokkal is magyarázható
Magyarországon a rendszerváltás óta, a kárpótlást követő kusza tulajdonjogi viszonyok miatt rengeteg földterület vált gazdátlanná, műveletlenné, s ez a helyzet ideális körülményeket teremtett a parlagfű szaporodásához. Most már iszonyúan fertőzöttek vagyunk, s innen nagyon nehéz lesz visszahódítani az egykor „tiszta”, művelt területeket.

Van esély arra, hogy visszaszorítsuk a gyomnövény terjedését?

Az irtás technológiailag megoldható, így a parlagfű visszaszorítása elsősorban szervezési kérdés. Egy-egy területen azonban nem elég egyszer elvégezni a gyom-mentesítést, a helyszínt újból és újból ellenőrizni kell, hiszen csak így van esély arra, hogy visszafordítsuk a kedvezőtlen folyamatokat. Ahol ugyanis egyszer a növény megtelepedett, nagyon nehéz teljesen kipusztítani. Óriási tömegű magot hoz, ezek egy része nyugalmi állapotban akár évtizedeken át képes megőrizni csíraképességét. Ha valaki húsz éven át irtja a parlagfüvet, de egy évet kihagy, akkor visszakerül a „nullára”, arra a szintre, ahol elkezdte az irtást – és lehet előröl kezdeni a küzdelmet.

Miféle veszélyei vannak a parlagfű további térhódításának?

Más országok is hamarosan oda jutnak, ahol mi állunk: nálunk már minden negyedik ember allergiás. A legutolsó, 2009-es gyomfelvételezéses vizsgálat azt mutatta, hogy Magyarország teljes mezőgazdasági területéből 5,8%-ot foglal el a parlagfű: ez akkora mennyiség, mintha egy átlagos méretű megyénkben kizárólag parlagfüvet termesztenénk. Ha eltekintünk a pollenek egészségügyi kockázataitól, s csak azt nézzünk, mennyi hasznos terményt állíthatnánk elő a parlagfű helyett, akkor is óriási veszteséggel szembesülhetünk: legalább 50 milliárd forint a mezőgazdaság kára.

Milyen megoldási lehetőségeket ajánl a Nemzetközi Parlagfű Társaság?

Társaságunk egyfajta információcsere-pontot kínál a nemzetközi szakemberek számára: a honlapunkon közzé tesszük a legfrissebb eredményeket, továbbá konferenciákat szervezünk. Mindezen kívül nemrégiben lobbi-tevékenységbe is fogtunk, megpróbálunk nyomást gyakorolni az Európai Unióra, hogy a parlagfű-probléma kezelésére indítson egy konkrét, átfogó programot. Mi egy ötéves programot javasoltunk, aminek eredményeképp Európa minden államában a parlagfű pollenkoncentrációja az elviselhetőségi szint alá csökkenhetne. Mivel a gyomnövény terjedésének oka országonként különböző, ezért – lehetőség szerint a Nemzetközi Parlagfű Társaság helyi szakértőinek közreműködésével – mindenhol specifikus válaszokat kell adni a problémára.

Magyarországon mit javasoltak a döntéshozóknak?

Elsősorban azt, hogy javítsák a felderítés hatékonyságát, mert a magas büntetési tételek önmagukban nem elrettentők, ha a lebukás veszélye alacsony. Javaslataink között szerepel az is, hogy létre kellene hozni egy nyilvános, térképalapú adatbázist, melyben mindenki láthatná, hol van éppen parlagfű, s milyen intézkedés történt az irtására. Ma már szinte mindenkinek van kamerás mobiltelefonja, így egy-egy parlagfüves területről bárki fel tudna tölteni képet a hely megjelölésével együtt az adatbázisba. Ugyanígy az irtást is dokumentálni lehetne. Az összesített információk abban nyújtanának segítséget, hogy még hatékonyabban lehessen szervezni a parlagfű-mentesítési munkálatokat.

 


Kőmíves Tamás 1944-ben született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomájának megszerzését követően, 1969-ben az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet Elméleti Szerves Kémia Osztályánál kapott tudományos gyakornoki, majd tudományos munkatársi állást. 1981-ben a berkeley-i Kaliforniai Egyetem Entomológiai Intézeténél kutatott ösztöndíjasként. 1983-ban tért haza, amikor a Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, illetve tudományos főosztályvezető-helyettese lett a Növényvédő Szer Kutatási Osztályon. 1988-ban átment az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetbe, ahol a Szerveskémiai Osztály vezetőjévé nevezték ki. Közben 1991-ben rövid időre a Berni Egyetemen volt vendégprofesszor. 1994-ben megbízták a kutatóintézet vezetésével. 2001-ben a berkeley-i Kaliforniai Egyetem Környezettudományi Intézetében volt vendégkutató. 2008-ban adta át az intézet vezetését Barna Balázsnak; ugyanebben az évben lett az intézmény kutatóprofesszora. Kutatóintézeti állása mellett oktatási feladatokat is elvállalt: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tartott növényvédelmi kurzusokat. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2000-ben habilitált. 2006-ban a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Környezettudományi Intézetére kapott egyetemi tanári kinevezést. 1996-ban védte meg akadémiai doktori értekezését. Az MTA Növényvédelmi Bizottságának tagja, később elnöke lett. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Elnöke a 2009-ben alapított a Nemzetközi Parlagfű Társaságnak, valamint a Magyar Növényvédelmi Társaságnak.

© 2008 Tégy a parlagfű ellen!
Impresszum Kapcsolat Adatvédelem
Created by: PRAE.HU Kft.