A hatvanas évek elején még csak az ötödik allergiát kiváltó növény volt, napjainkban az első helyen áll. Hogyan lehetne megakadályozni ezt az agresszív terjeszkedést?

Az allergia előretörésében fontos szerep jut a szennyezett környezetnek. Sajnos a kipufogó gázok a növényvédő szerek maradványai, a háztartásokban használt vegyi és tisztítószerek, az élelmiszerekben a konzerválószerek, a mesterséges íz és illatanyagok mellet még a kozmetikumok is kiválthatnak allergiát, vagy növelhetik az allergiára való hajlamot. Ha rendezett környezetben élnénk, és tennénk is mindannyian valamit, hogy parlagfűmentes környezetet hozzunk létre, akkor biztosan csökkenne évről évre a pollenkoncentráció.

Vajon meg tudunk-e birkózni azzal a feladattal, hogy jobban odafigyelve egy jó cél érdekében tegyünk is már valamit a parlagfű ellen?

MINDENKINEK tenni kell a környezetszennyezés csökkentése érdekében. A WHO szerint a testi és a lelki egyensúly egyaránt fontos az egészség megőrzése érdekében. Az allergia kialakulásában az immunális egyensúly mellett a hormonháztartás és az idegrendszer egyensúlya is fontos. A táplálkozás, a környezeti kémiai és biológiai légszennyezők mint okozati tényezők váltják ki az allergiát a felborult szervezetben.

Mit tudnánk tenni azért, hogy a népbetegségként is számon tartott allergiások száma nagyságrendekkel csökkenjen?

A fentiekben felsorolt tényezők kerülése: kevesebb stressz, egészséges táplálkozás, szennyezett környezet kerülése! Ez utóbbi a legnehezebb.

Az allergiás betegek milyen életmódváltoztatással csökkenthetik tüneteiket, illetve milyen életmóddal előzhető meg ez a betegség?

Korábban említettem, hogy a stressz- és szennyezettségmentes környezet sokat segít. Fontos még a szükségletnek megfelelő vitaminok és ásványok (pl. jód!) bevitele is.

A parlagfű mint közegészségügyi és mezőgazdasági probléma csak együtt kezelhető. A védekezéshez szükség van a gazdálkodók, az ingatlantulajdonosok, a szaktanácsadók, a kutatók, a hatóságok és a civil szervezetek összefogására. Ön szerint hogyan lehetne hatékony együttműködésre rávenni az érintetteket?

Az óvodában el kell kezdeni a felvilágosítást, oktatást, majd az iskolában is folytatni kell. A jövő nemzedék a fontos. Bár a mai felnőttekről sem illeik lemondani, de tudni kell, hogy sok esetben reménytelen: még ha van ideje, egy felnőtt sokszor akkor sem nem törődik magával, egészségével és a környezetével.

Milyen környezet és természetkímélő biológiai védekezésekre lát lehetőségeket?

Elsősorban a mechanikus védekezést javaslom, másodsorban a kémiait. A biológiai védekezés ismert módozatainak mellékhatásai veszélyesek is lehetnek, tudtommal nem is olcsóbbak.

Az Ön egyik publikációja szerint Montreálban megszabadultak néhány év alatt a parlagfűtől az azonos időben történő kaszálással és gyomlálással. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a montreali recept alkalmazható lenne Magyarországon is? Ha igen, mire van szükség ehhez?

Szorgalomra és jó szándékra!!! Ha mindenhol a gondos gazda figyelmével járnánk el, megelőzhetnénk a betegséget, nem veszélyeztetnénk több millió embertársunk egészségét.

Az interjút Vörös Éva készítette Dr. Farkas Ildikó 1964-ben végzett a SOTE-n. 10 évig oktatott a Kórélettani Intézetben és kísérletes neurotoxikológiával foglalkozott. 1974-ben Sós József professzor halála után egész laborával átment az Országos Közegészségügyi Intézetbe. Két és fél évet a WHO koppenhágai irodájában dolgozott, 1982-84 között. Svédországban ismerte meg a pollen szerepét, és tanulta meg az európai aerobiológiai hálózat működését. 1989-ben lett a Kísérletes Higiénés osztály vezetője és ekkor tett javaslatot az Aerobiológiai Hálózat kialakítására, ami azóta már több mint 12 állomásból áll.
A parlagfűvel kapcsolatos programokat az ÁNTSZ megyei intézeteinek irányításával a NEKAP (Nemzeti Környezetegészségügyi Akció Program) keretében végezte.
Jelenleg a Levegő Munkacsoport szakértői bizottságában dolgozik, valamint a Magyar Közlekedési Klub Elnökségi tagjaként a szálló por elleni harcban vesz részt.