Kell egy kis áramszünet
Nemcsák Károllyal egy előadás szünetében készítettünk interjút. Maga is rohanó életet él, de azt mondja: szükség van a kikapcsolódásra, különben a feszültségekre betegséggel reagál a szervezetünk.

Kell egy kis áramszünet

Úgy tudom, hogy nem egyértelmű, Ön allergiás-e a parlagfűre, vagy sem.

 

Nem, nem vagyok allergiás, legalábbis én így gondolom. Tudja, nagyon nehéz megállapítani, az ember manapság mire allergiás. Mert gyakorlatilag kiderülhet, hogy valamire mindenki allergiás bizonyos mértékben. A parlagfűre amiatt biztos, hogy allergiás vagyok, mert hihetetlenül elterjedt az országban. Jó lenne, ha mindenki komolyan venné, mert tényleg veszélyes.

Komolyra fordítva a sót: nemrég hosszasan náthás voltam, ezért elmentem fül-orr-gégészetre, ahol egy vizsgálat kimutatta, hogy érzékeny vagyok a parlagfűre. Nem tudom pontosan, mekkora gondot okoz majd ez, mert nagyon gyógyszerellenes vagyok.

 

Fontos szempont, az orvosok maguk is azt mondják, hogy ami segít, azzal kell gyógyítani, lehet ez alternatív gyógymód is.

 

Annyi káros anyag van a levegőben, hogy nem is tudjuk, mi a gondunk, de az is kérdés, milyen betegséget okozhat idővel akár egy gyógyszer is. A náthára például fokhagymát eszem, annak biztos nincs ilyen káros mellékhatása. Én magam szerencsés helyzetben vagyok, mert életem nagy részét vidéken töltöttem, nem kellett városi levegőt szívnom. Sok méregtől mentesen igyekszünk élni ma is a családommal, természetközelben. Vannak kollégák, akiknek ez a betegség elviselhetetlen szenvedést okoz.

 

A veszélyességet mutatja, hogy két és félmillió ember allergiás ma Magyarországon, ebből kétmillió parlagfűre allergiás.

 

A legrosszabb az, hogy ezek összeadódhatnak, például a mogyoróra vagy a poratkára is érzékenyek lehetünk. A fő bajom tényleg a parlagfű létezése. A természettel nem úgy bánunk, ahogy kellene. Olyan emberek vállalnak pozíciót egy-egy szervezetben, akik nem tudják, hogy a természet rendjébe néha illik beleszólni. Nem árt, ha az ember az árkot kiássa, mert akkor nem lesz belvíz, ha lekaszálja a területét, mert akkor nem nő rajta parlagfű. Aztán az is igaz viszont, hogy egy-egy növény, amiről azt gondoljuk, hogy hasznavehetetlen, fantasztikus dolgokra képes. Jobban kellene a természettel mint egésszel foglalkozni.

 

Ön felismeri a parlagfüvet?

 

Persze, a házunk körül állandóan kihúzgálom, nem csak magam miatt, vagy azért, mert a nagylányom is szenved tőle. Nem lenne szabad eljuttatni a növényt addig, hogy termőképessé váljon. De ha végignézzük a magyar határt – én elég sokat járom az országot – szörnyű, amit látunk, hogy senki nem foglalkozik még a saját portájával sem, nemhogy a közös területtel. Döbbenet látni, hogy egész mezők vannak tele ezzel a növénnyel, amit sokan fel sem ismernek.

 

Van olyan fontos történet az ön számára, ami a színpad és valamilyen betegség kapcsolatáról szól?

 

Ruttkai Éva a pályája vége felé már alig tudott járni. Dürrenmatt Öreg hölgyét játszotta a Vígszínházban – amikor bekísérték, majdhogynem cigánykerekezni kezdett. Ez a színpadi koncentráció gyógyító erejű volt. Az is lehetséges, hogy keveset foglalkozunk az öngyógyítással, mindig rögtön orvoshoz megyünk. Labilis idegrendszerűek vagyunk, ami kiszolgáltatottá teszi a szervezetet. Rohanunk, kialvatlanok vagyunk, lemerül a szervezetünk, nem tartunk pihenőket, amire a szervezet betegséggel reagál.

 

Ön szerint milyen megoldás van ez ellen a gyomnövény ellen?

 

Nem tudom, mit lehetne tenni azon kívül, hogy a saját portánkon, földünkön kiirtjuk.

© 2008 Tégy a parlagfű ellen!
Impresszum Kapcsolat Adatvédelem
Created by: PRAE.HU Kft.