A tavaszi időszakban kelt, legfejlettebb parlagfű növényeknél a termésérés a meghatározó fenológiai állapot. Többségük már elvirágzott, vagy a pollentermelés háttérbe szorult, csak kismértékű. Megjelentek a növényelhalás első tünetei.

Vegetatív állapotban csak a legutoljára kelt növények találhatók. Már csak elvétve lehet találni új kelésű növényt: árnyékos, nedves területen, mivel az elmúlt két hétben az ország nagy részén nem volt csapadék, vagy csak elvétve hullott jelentéktelen mennyiségben, a száraz talaj nem kedvez a csírázásnak.

A gyomnövény egyedeinek magassága országszerte változó képet mutat, az élőhelytől és a kelési időtől függően 20-220 cm közé tehető, a legtöbb parlagfű 100-200 cm-es nagyság közötti.

A hűvösebb, csapadékos nyári időjárás a parlagfű fejlődési ciklusát is megnyújtotta. A növények hosszabb ideig voltak vegetatív állapotban és a generatív stádium is megnyúlt. A száraz tavasz és a csapadékos nyár következménye, hogy az átlagosnál nagyobb a később kelt növények aránya. A később csírázó parlagfű növények többsége is túljutott a virágzás csúcspontján, a pollenszórás csökkent, de még mindig jelentős mértékű.

A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblaszegélyeken, mezsgyehatárokon, a forgókban, tőhiányos helyeken, belvíz, valamint vadkárosítás miatt kiritkult táblarészeken, nem megfelelően gyomirtott táblákon, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, útszéleken, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken, hántatlan tarlókon fordul elő. A homoktalajokon a parlagfű jelenléte nagyobb arányú.

A szántóföldeken a folyamatos betakarítások, valamint vetés előkészítési munkálatok révén a parlagfűvel érintett terület az előző időszakhoz képest jelentősen csökkent.

2020. 09. 25. / Forrás: Nébih