Szigorúbb szabályokra lenne szükség?
Az elmúlt hónapokban elképesztő mennyiségű parlagfű lepte el a Pest megyei Biatorbágyot. Személyes tapasztalatairól a település egyik lakóját, Tóth Tamást kérdeztük, aki parlagfű-allergiásként sokakkal együtt szenvedő alanya a kialakult helyzetnek.

Szigorúbb szabályokra lenne szükség?

Az Ön lakóhelye közelében is sok a parlagfű?

Igen. Biatorbágy új részén lakom a családommal, ahol jelenleg is sok családi ház épül. Sajnos az építési telkeken burjánzik a parlagfű, s ezek ontják magukból az allergizáló polleneket. Amikor a kutyám a sétáltatás közben időnként beszalad ezekre a gazos területekre, utána szemmel láthatóan felhőkben száll a növény pollenje.

A híradások szerint nem csak az építési telkeken, hanem a környező napraforgó-ültetvényeken is hatalmas mennyiségű parlagfű terem. Önnek is ez a tapasztata?

Mi a mezőgazdasági területektől messzebb lakunk, így nem volt alkalmam megfigyelni, mennyire gazosak a környező ültetvények. Az azonban biztos: amikor elkezd fújni a szél (márpedig Biatorbágyon ez igen gyakori, hiszen a település lényegében egy szélcsatornában fekszik), akkor én is gyakrabban tüsszögök, köhögök. Épp emiatt egyébként már le kellett mondanom arról, hogy kijárjak az egyik közeli tóra horgászni, mert azon a környéken annyira erősen jelentkeznek a tüneteim. Így hát, ha szabadidőmben pecázni szeretnék, inkább utazok 40 kilométert Kiskunlacházára, ahol nincs ekkora pollenkoncentráció.

Mióta vannak allergiás tünetei?

Tavaly decemberben költöztünk Biatorbágyra, s idén nyáron jelentkeztek nálam először az első komolyabb allergiás tünetek. Érthetetlen számomra, hogy szinte az egész gyermekkoromat a természethez közel, egy kis zempléni faluban töltöttem, ahol azonban az allergiának még a nyomait sem fedeztem fel. Aztán sokáig a főváros XI. kerületében, egy ősfás belső udvarra néző lakásban éltem, ahol szintén jól éreztem magam, tehát nem jött elő az allergia. Csak azóta, hogy itt, Biatorbágyon élek… Szerencsére az allergiás reakcióim egyelőre nem tekinthetőek súlyosnak, ám azt kell látnom, hogy az itteni parlagfűtengerben csak rosszabbodhat az állapotom. Amikor ugyanis allergiás ismerősök, barátok látogatnak el hozzánk az ország más részeiből, akkor kivétel nélkül ők is arról panaszkodnak, hogy itt sokkal erősebben tüsszögnek és folyik az orruk, mint otthon.

Mit gondol, hogyan lehetne felszámolni ezt a tarthatatlan helyzetet?

Szigorúbb szabályokra lenne szükség, ezeket pedig következetesen be kellene tartatni. Például azokkal a beruházókkal, akik hagyják, hogy az építési területükön akadálytalanul nőjön a parlagfű, legalább 100 ezer forintos bírságot fizettetnék, hiszen néhány ezer forintos büntetéssel még nem fognak késztetést érezni arra, hogy elvégeztessék a kaszálást. Ahogy egyes közlekedési kihágásoknál, úgy a parlagfű-irtás elmulasztása esetén is zéró toleranciával kellene eljárni az illetékes hatóságoknak. Véleményem szerint több eredményt lehetne elérni, ha a parlagfű ellenes küzdelmet egy országos szerv koordinálná, a jelenlegi rendszerben ugyanis – mint azt a biatorbágyi példa is mutatja – ennek a feladatnak nincs igazi gazdája.