A jó gazda gondosságával
Balázs Péter színművész, színházigazgató szerint az embereknek oda kellene figyelniük a saját környezetükre, a vezetőknek pedig a feladataikra. Ha mindez megtörténik, még akkor is folyamatos munka a parlagfű elleni fellépés.

A jó gazda gondosságával

Magyarországon két és félmillió allergiás van, akik közt kétmillió parlagfű-allergiás. Mit gondol Ön, mit lehet tenni ez ellen?

 

Meddő próbálkozás, hogy központilag megszüntessék a kiváltó okokat úgy, hogy azt mondják: mostantól ez és ez lesz. Így csak akkor lehet kormányozni, ha van egy király, aki azt mondja: fővesztés terhe mellett kell kiirtani a parlagfüvet. No, ekkor, félvén a fő elvesztésétől, az emberek kiirtanák. Én inkább azt gondolom, egyénenként kell érdekeltté tenni az embereket a tekintetben, hogy saját környezetüket, egészségüket védjék.

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem vagyok allergiás – viszont mind a feleségem, mind a lányom és a fiam allergiás. Azért, mert nem tartozom a 2,5 millió allergiás közé, mondjam azt, hogy nem kell foglalkozni ezzel a problémával, hogy ez nem az én problémám? Ezen a szemléleten kell változtatni. Ha egy családban az apa nem foglalkozik a többieket súlyosan érintő ügyekkel, akkor hibázik.

 

A kis körnek kell megmagyarázni, őket kell érdekeltté tenni a parlagfű kiirtásában. Ha Ausztriába megyünk, akkor amint átlépjük a határt, tiszta a vécé, nálunk pedig, három kilométerre onnan már koszos: téglákra állunk rá, ha a szükség úgy hozza, holott itt is, ott is magyarok élnek. A különbség csak annyi, hogy ott érdekeltté teszik őket: lehetőségeket teremtenek a felújításra – és ha az eredmény nem olyan, amilyennek lennie kell, akkor bezárják az intézményt… Ha józan paraszti ésszel beosztjuk: fel kell ásni a kertet, rendben kell tartani a konyhakertet és a díszkertet, akkor rend lesz. A lakókörnyezetet kötelességünk ápolni a saját érdekünkben, a család érdekében és a szomszédaink érdekében. Ha otthon rend van, akkor odafigyelünk a közre is.

 

Ha az önkormányzat és az állam érdekeltté teszi az embereket, hogy lakóhelyüket tisztán tartsák, akkor könnyebb a köztisztaságot is megteremteni. A vezetőknek is figyelni kell, mert annak is visszahatása van az egyénekre. Mert amilyen a vezető, olyan a vezetett. Aztán, ha a köztisztasági feladatokat nem látják el a hivatalok, például a csatorna nem vezeti el a vizet, akkor egy nagyobb esőzés esetén a víz az udvarba megy, és az egész nem működik. Kicsit messzire kerültem a parlagfűtől, de úgy gondolom, összefüggnek ezek a dolgok.

 

Ön szerint le lehet győzni a parlagfüvet?

 

Ez folyamatos munka. Az, hogy majd jön az elíziumi béke, és semmit nem kell csinálni, mégis minden rendben van, csak mese. Olyan ember foglalkozzon ezzel, aki tudomásul veszi, hogy nincs vége. Amikor az ember kezéből kiesik majd a parlagfű, akkor lépjen helyébe más, és az húzza tovább. A közhivatalnoknak ezt tudomásul kell vennie. A magánembert pedig érdekeltté kell tenni, és fel kell világosítani.

 

A családjáról már tudjuk, hogy allergiásak. Mennyire zavarja őket a parlagfű?

 

Ez betegség. Ha valaki százat tüsszent, a szívét, tüdejét is megviseli. Nem kap levegőt, könnyezik. A feleségemet is zavarja a háztartásban. Gyógyszerekkel próbálják meg javítani az állapotukat. Ha én színészként allergiás lennék, nem tudnék dolgozni. Vannak olyan közintézmények, ahol olyan higiéniai elmaradás van, hogy még az én orrom is bedugul. A szellőzőberendezéseket nem tisztítják.

 

Pedig az autókban is cserélni kell a pollenszűrőt, hát még a közintézményekben.

 

Alapvetően a tisztasághoz való viszonyunknak kellene megváltoznia. A Szolnoki Szigligeti Színházban, ahol igazgató vagyok, minden vécé tiszta, a mozgássérültek akadálymentesen közlekednek, s a szellőzőberendezést is kitakarítottuk.

 

Ön színész, színházban dolgozik, színházigazgató. Ha a színészek közt allergiás van, az ha nevetni kell, akkor is könnyezik. Volt olyan a színházban, amikor drasztikusan közbeszólt a parlagfű?

 

Hát persze, hogy volt! Az allergia miatt elmaradt az előadás. Nem tudott színpadra lépni a színész, mert bedurrant az orra, berekedt. Ne feledjük a világot jelentő deszkákat! A színházak nagy részében még századfordulós deszkák vannak, s ez porral jár, ami ráerősít az allergiára. Két világháború eltelt már azóta, hogy munkába állították őket. A színész a testével és a hangjával dolgozik. A színházban első a tisztaság: ha piszokra van szükség, akkor úgy kell tenni, mintha kosz lenne. Különös példával szolgálhatok: volt egy rendező, aki kitalálta egyszer, hogy földet visz be a színpadra, s mindenki azon keresztül jön-megy, és ez majd valamit kifejez. Nos, jöttek a táncosok, felverték a port, az énekesek pedig elkezdtek köhögni. A koncepció így a próbasorozat elején borult…