Az irodájában találkozunk. Mivel foglalkozik mostanában?

Az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgozom, mi vagyunk öten az Életmód Osztály. Az életmód az egy „egész”, de ebből hozzám tartozik a rendszeres testedzés, a testmozgás. Mindez összefügg az energiaegyensúllyal: amikor táplálkozom, beviszem a kalóriát, amikor mozgok, leadom a kalóriát – egyensúlyban mindjárt jobban érzem magam.

A testmozgás, a sportolás valami olyan dolog, amit nem lehet elfelejteni, ha fiatal korunkban mindennapjaink része?

Sajnos el lehet felejteni. Amikor éhesek vagyunk, akkor korog a gyomrunk, de belülről semmi nem szól, ha egy napja, egy hete, egy hónapja, egy éve nem mozgunk semmit, sokat ülünk a TV vagy a videó előtt, kattintjuk a gombokat a számítógép előtt. Hát nem vagyunk jól kitalálva, de nem tudok reklamálni a jóistennél.

Később sincs semmi akadálya annak, hogy elkezdjünk sportolni?

A testedzést szinte a sírig el lehet kezdeni. Foglalkozunk nyugdíjasklubokkal, és mindig mondjuk, hogy rendszeresen gyalogoljanak, akár majd a temetőig is. Sőt az aktív szex is életünk végéig tart, ha van kivel!

Ön tájfutó világbajnok volt, majd nőként először Ön futotta le Európában a Maratont 3 órán belül, majd sífutásban is jeleskedett. A tájfutás, a sífutás és a maraton nem zárt térben zajlik, kint vagyunk a természetben, és ott igenis vannak olyan növények, amelyekre nem számítottunk. Ilyen például a parlagfű. Allergia, allergiás tünetek jelennek meg. Jönnek Önhöz allergiás tünetekkel is a futó, gyalogló női klubba, vagy ők kimaradnak?

Régen, a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben sem a kullancsbetegségről nem tudtunk – ezt ugye én kikaptam – de a parlagfű okozta allergiáról sem. Nem emlékszem olyan tájfutóra, aki allergiás lett volna akkoriban, nem úgy, mint most. Jelenleg van egy nagy női futóklubunk, heti három edzéssel, hétvégén versennyel, de közösségi programként gyakran járunk a természetbe is, kirándulni. Igazi, jó közösség. Öt-nyolc hölgy van a hatvanból, aki allergiás. Jönnek, szenvednek, néha kérdezik, hogy van-e még papírzsebkendőnk kölcsön. Nem látom akadályát annak, hogy ne jöjjenek allergiások, de ezt talán orvosok mondhatják meg nekik biztosra. Mindenesetre egyre több allergiással találkozom a nap 24 órájában, különösen idén.

Nyilván sokkal többen vagyunk, allergiások, és ez azokat sem kíméli, akik sportolnak.

Igen, az allergia nem válogat. Érdekes észrevétel, „monspart-féle” filozófiának hívom: ha kaptunk az élettől egy pofont, mint én a sánta lábamat a kullancs-betegségtől, vagy allergiás lesz az ember, akkor kicsit küzdőképesebben állunk hozzá a világhoz, mint azok, akik nem kaptak ilyen pofont. Egyre gyakrabban hallani, hogy 40 és 50 év után jelentkezett először az allergia. Mégis sokan jönnek futni, gyalogolni.